Bevezetés
a) A
dokumentumok kiválasztásának szempontjairól
Magyarország
alkotmánytörténetének egyik
sajátossága, hogy ezer éves fejlődése ellenére egészen
1949-ig egységes
szerkezetbe foglalt írott alkotmánya nem volt az országnak. Ezért
a magyar
szakirodalom ún. történeti alkotmányról, illetve alkotmány
erejű
(sarkalatos) törvényekről beszél. Eltérés mutatkozik viszont
az egyes
szakmunkák között a tekintetben, hogy milyen szűken (vagy
tágan)
határozzák meg a magyar történeti alkotmányhoz tartozó törvények
körét. Az
ebből fakadó bizonytalanság bennünk is megvolt e
forráskiadvány
szerkesztési munkálatai során. A terjedelmi korlátokra figyelemmel
egy
korántsem teljességre törekvő válogatást kívántunk adni a
nemzetközi
együttműködés vezetői által kitűzött
időhatárok (1776-1849)
között született, az adott politikai szituációra és a kor jogi
gondolkodására
jellemző hazai törvényekből.
Az 1790 júniusában II. Lipót
osztrák
császár és magyar király által Budára összehívott, majd 1791-ben
Pozsonyban
bezárt országgyűlésen 74 törvénycikk született. Fontos
kiemelünk, hogy ez
volt az első olyan országgyűlés, amelynek iratai
nyomtatásban, magyar
és latin nyelven megjelentek. Jelen kötetben e gazdag
törvényhozási
termésből csupán a legfontosabbakat közölhetjük: az ország
államjogi
helyzetét rögzítő (1791. évi 10 tc.), a hatalmi ágak
elválasztását kimondó
(12. tc.), valamint az országgyűlés költségvetési
jogosítványait
elismerő (19. tc.) jogszabályokat. Mindazonáltal az ország
alkotmányos
berendezkedése szempontjából jelentős törvények közé tartozik
még – bár az
előzőeknél rövidebb ideig volt hatályban – például a 13.
törvénycikk,
amely az országgyűlés rendszeres összehívását és az ott folyó
munka
szabadságának a biztosítását mondta ki, vagy a 14. törvénycikk,
amely az ország
legfőbb politikai végrehajtó szervének, a Magyar Királyi
Helytartótanácsnak a hatásköreiről intézkedett.
Az 1848. év Európa sok más
országához
hasonlóan Magyarországon is forradalmi eseményeket szült. A
korábbi
évtizedekben vontatottan haladó jogalkotói munka néhány hét,
sőt néhány
nap alatt felgyorsult. Ugyancsak a magyar alkotmánytörténet
sajátosságai közé
tartozik, hogy az utolsó rendi (nemesi túlsúlyú)
országgyűlés sikerrel
biztosított törvényes kereteket a modern magyar polgári
államrendszer
kiépüléséhez, kifejezve ezzel a jogfolytonosságot és erős
legitimitást
szolgáltatva az újonnan megteremtett politikai berendezkedésnek
(„törvényes
forradalom”). Az ún. áprilisi törvények – bár magukon viselték a
politikai
szituációból fakadó ideiglenességet és számos részletük még
kiérlelésre várt –
az elkövetkező száz évben meghatározták, sőt sok
tekintetben máig
hatóan befolyásolták az ország alkotmányos- és politikai
szerkezetének
fejlődését. E törvényeket mind a jogrendszer szintjén, mind
pedig
szimbolikus értelemben, a nemzeti emlékezet szintjén az ország
alaptörvényeinek
tekintették és tekinthetjük ma is. Ezzel magyarázzuk, hogy a
Pozsonyban
ülésező országgyűlés által elfogadott és V. Ferdinánd
által
szentesített 31 jogszabályból álló törvénygyűjteményből
nem csak
azokat válogattuk be a jelen forráskiadványba, melyek szorosan a
politikai
berendezkedés átalakításával függnek össze, hanem helyet kapott
néhány olyan
törvény is, amely az államélet és a jog más területein lezajló
változásokról
tudósít. Így tehát a felelős kormány hatásköreiről
(1848. évi 3.
tc.), az országgyűlés működéséről (4. tv.) és az
államterület
egyesítéséről (7. tc.) szóló, illetve a népképviseleti
választásokról (5.
tc.) és az ország felségjelvényeiről rendelkező (21.
tc.) törvények
mellett felvettük a közteherviselést (8. tc.) kimondó, illetve a
sajtó- (18.
tc.) és a vallási viszonyokat (20. tc.) szabályozó
alapdokumentumokat is. Nem
kívánjuk azonban vitatni, hogy mind a polgári jogrendszer
kiépülése, mind pedig
a társadalmi struktúra átalakítása szempontjából nagy
jelentőséggel bírnak
például a jobbágyfelszabadítást kimondó (9-13. tc.), valamint a
helyi
önkormányzati igazgatást szabályozó (16-17., 23-24. tc), vagy
éppen a
nemzetőrség felállításáról (22. tc.) intézkedő
törvények.
b) A
forrásközlés alapelveiről
A jelen kötetbe beválogatott
tizenegy
magyar törvényt betühív módon közöljük. A szövegközlés alapja az
1791. évi
törvények esetében a Magyar Országos Levéltárban található eredeti
nyomtatott
példány, melyet összevetettünk a későbbi standard kiadással
is. Az 1848.
évi törvények közlésekor pedig a magyar kormány rendelete nyomán
megjelent
hiteles kiadványt vettük alapul, összehasonlítva a levéltárban
elhelyezett
eredeti országgyűlési nyomtatványokkal.
A dokumentumokhoz fűzött
jegyzetapparátust igyekeztünk a minimálisra korlátozni, ezért csak
a források
alapadatait (lelőhely, szentesítés dátuma, a törvény hatálya,
stb.)
tüntettük fel, illetve a korábbi törvényi helyekre való utalásokat
magyaráztuk
meg.
c) Válogatott
bibliográfia
Csáky, Moritz, Von der
Aufklärung zum Liberalismus. Studien zum Frühliberalismus in
Ungarn,
Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften,
1981.
Deák, István, The Lawful
Revolution. Louis Kossuth and the Hungarians 1848-1849, New
York-London:
Columbia Univ. Press, 1979.
Gergely, András, „Britischer Parlamentarismus
oder
Grundgesetz aus Belgien? Ungarns Aprilgesetze aus dem Jahre 1848“,
in: Verfassungswandel um 1848 im
europäischen
Vergleich, hrsg. M. Kirsch, W. Schiera. (Schriften
zur
europäischen Rechts- und Verfassungsgeschichte Bd. 38.) Berlin,
2001, 305-312.
Geselschaft, Politik und
Verwaltung in der Habsburger Monarchie 1830–1918,
hrsg. Ferenc
Glatz und Ralph Melville, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1987.
Károlyi, Árpád, Az
1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt, [The
Reform Laws
of 1848 before the Court] Budapest, 1936.
Marczali, Henrik, Az
1790/1-diki országgyűlés, [The Diet of 1790-91] 2
Bde., Budapest,
1907.
Marczali, Heinrich, Ungarische
Verfassungsgeschichte, Tübingen, 1910.
Marczali, Henry, Hungary
in the Eighteenth Century, Cambridge: Cambridge Univ.
Press,
1910.
Miskolczy, Julius, Ungarn
in der Habsburger–Monarchie 1790-1918, Wien-München:
Verlag
Herold, 1959.
Péter, László, „Die Verfassungsentwicklung in
Ungarn“, in: Die Habsburgermonarchie 1848-1918, Band VII,
Verfassung und
Parlamentarismus,
hrsg. von Helmut Rumpler, Peter Urbanitsch, Wien: Verlag der ÖAW,
2000, 1.
Teil, 239-540.
Radvánszky, Anton: Grundzüge
der Verfassungs- und Staatsgeschichte Ungarns,
(Studia Hungarica
35.) München: Rudolf Trofenik, 1990.
Stroup, Edsel Walter, Hungary
in early 1848: the Constitutional Struggle against Absolutism in
Contemporary
Eyes, New York: HCF, 1977.
Wandruszka, Adam, Leopold
II, Bde 1-2, Wien-München: Verlag Herold,
1963-1965.
